Kandírozott narancshéj
Miután berendeltem magamnak 20 kiló csodás szicíliai narancsot Dolce Vitától, már csak egy feladat maradt, fel is dolgozni. Ezek a narancsok azért olyan csodálatosak, mert éretten szedik le őket a fáról, nem a kamionban vagy valami nyamvadt hűtőházban érnek meg. Egyáltalán nem savas, a gerezdek közti elválasztó hártyák vékonyak és nem keserűek, de talán a legértékesebb benne a héja. Itthon sajnos egy-két bio citrustól eltekintve mindet kezelik, fényezik valamilyen borzalmas, mérgező szerrel. Hogy ennek a narancsnak micsoda aromája van! A kandírozott narancshéj pedig olyan abbahagyhatatlan, hogy már csak az tart vissza, hogy nincs kedvem többet pepecselni vele. :-)
A kandírozási útmutató szerintem tökéletes, Ildinyótól származik.
Hozzávalók:
narancshéj
cukor
víz
türelem
A narancsok héjáról eltávolítom a belső fehér rész nagyját (nem gond, ha a fele rajta marad), felszeletelem. A héjakat egy edénybe öntöm, felengedem vízzel, felforralom, hagyom egy percig forrni, majd átszűröm és lecserélem a vizet. Ezt a folyamatot összesen négyszer végzem el. Lemérem a héjak súlyát, hozzáadok azonos mennyiségű cukrot és felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi. Addig főzöm a szirupban a héjakat, míg szinte átlátszóvá válnak. Ekkora már a szirup eléggé besűrűsödik, csak egy vékony rétegben marad meg a fazék aljában. Kristálycukrot megdarálok közepes finomságúra, éppen csak a porcukornál kicsit durvább állagúra. A szirupban megpuhult héjakat szűrőkanállal kiszedem, meghempergetem a cukorban. Egy tálcán szétterítem, 2-3 napig hagyom száradni, majd egy dobozban jól eldugom, hogy ne járjak rá.
Ha tetszett, próbáljátok ki a kandírozott gyömbért is! A visszamaradt szirup kitűnő pl. forró teába. Receptet Praliné Zsuzsinál találtok hozzá. ITT.
A kandírozási útmutató szerintem tökéletes, Ildinyótól származik.
Hozzávalók:
narancshéj
cukor
víz
türelem
A narancsok héjáról eltávolítom a belső fehér rész nagyját (nem gond, ha a fele rajta marad), felszeletelem. A héjakat egy edénybe öntöm, felengedem vízzel, felforralom, hagyom egy percig forrni, majd átszűröm és lecserélem a vizet. Ezt a folyamatot összesen négyszer végzem el. Lemérem a héjak súlyát, hozzáadok azonos mennyiségű cukrot és felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi. Addig főzöm a szirupban a héjakat, míg szinte átlátszóvá válnak. Ekkora már a szirup eléggé besűrűsödik, csak egy vékony rétegben marad meg a fazék aljában. Kristálycukrot megdarálok közepes finomságúra, éppen csak a porcukornál kicsit durvább állagúra. A szirupban megpuhult héjakat szűrőkanállal kiszedem, meghempergetem a cukorban. Egy tálcán szétterítem, 2-3 napig hagyom száradni, majd egy dobozban jól eldugom, hogy ne járjak rá.
Ha tetszett, próbáljátok ki a kandírozott gyömbért is! A visszamaradt szirup kitűnő pl. forró teába. Receptet Praliné Zsuzsinál találtok hozzá. ITT.
Gyerekkorom egyik emléke :) Én ezt nagyon szeretem!
VálaszTörlésJajj, nekem is. :-) Emlékszem, hogy este pucolgattuk a narancsokat, csak az olyan napokig áztatós recept volt, ez tutibb. :-)
TörlésSzia!
VálaszTörlésÉppen most készítem én is.
Éljen a szicíliai narancs! :-)
TörlésSzépek! Én sem bírok a kandírozással leállni :) Legutóbb csokiba mártottam a kész megszáradt héjakat ...
VálaszTörlésAz tiltott, ezt sem bírom megállni, nem hogy csokiba mártva. :-)
Törlés