Rólam
2011 tavasza óta írom a blogot. Az érdeklődési köröm azóta is folyamatosan alakul. Marcipánnal burkolt tortákat készítettem először, de ezt elég hamar leváltotta a csokoládé. Ez igazi szerelem volt, végtelen lehetőségekkel, ízkombinációkkal.
Ahogy nőtt a család, úgy jutott egyre kevesebb időm például a csokoládéra. Viszont több ételt, édességet készítek, így a blog arculata is többszínű lett.
Sütni nagyon szeretek, főzni már kevésbé, mosogatni meg egyáltalán nem, de ez gondolom, nem annyira meglepő.
2013 ősze óta állandó szerzője vagyok a Dívány alapkonyha rovatának, itt főleg főételekkel, sós süteményekkel találkozhattok tőlem.
Nagyjából a Dívánnyal egyidőben lettem állandó tagja a Kifőztük gasztromagazin csapatának. Az ingyenesen letölthető magazinban több receptemmel is találkozhattok minden hónapban. Ennek kapcsán rendszeresen próbálok ki új termékeket, nyitok új konyhai irányzatok felé is.
A sütés mellett másik szenvedélyem a fotózás lett, amit a blognak köszönhetek. 2013-ban vásároltam meg az első komolyabb, tükörreflexes gépemet, ez egy egészen új világba vezetett. Szinte nincs olyan nap, hogy ne fotóznék le valamit, főleg persze valamilyen ételt. Nem vagyok képzett fotográfus, ennek ellenére kapok felkéréseket reklámfotók, magazinfotók készítésére, ami mindig új kihívások elé állít, de nagyon élvezem. Munkáimmal találkozhattok alkalomadtán a Stahl magazinokban is.
A blogolás, sütés-főzés és fotózás mellett három gyermekem tölti ki az életem nagyobb részét. Csodásak, gyönyörűek, zsiványok, olykor zsarnokoskodnak, és meggyőződésem, hogy a középső lesz a világ első diktátornője. Ennyit róluk. :) A férjem pedig mindenben támogat,másként nem is működhetne a dolog.
Jótékonysági akciókban is szívesen veszek részt, a Segítsüti őszi árverésein találkozhattok az édességeimmel, amikre licitálva mindig valami jó ügyet lehet támogatni.
Magam is megdöbbentem, mennyi lehetőséget tud megnyitni egy ilyen személyes oldal. Az utóbbi öt évben rengeteg új dolgot tanultam, és számtalan ismeretséget kötöttem, amikből igaz barátságok is születtek. Büszke vagyok rá, hogy nem hagytam abba az írást akkor sem, amikor nem nagyon jutott rá idő. Tényleg csak remélni tudom, hogy sokáig itt leszek Nektek, és ti is nekem. :)
Ahogy nőtt a család, úgy jutott egyre kevesebb időm például a csokoládéra. Viszont több ételt, édességet készítek, így a blog arculata is többszínű lett.
Sütni nagyon szeretek, főzni már kevésbé, mosogatni meg egyáltalán nem, de ez gondolom, nem annyira meglepő.
2013 ősze óta állandó szerzője vagyok a Dívány alapkonyha rovatának, itt főleg főételekkel, sós süteményekkel találkozhattok tőlem.
Nagyjából a Dívánnyal egyidőben lettem állandó tagja a Kifőztük gasztromagazin csapatának. Az ingyenesen letölthető magazinban több receptemmel is találkozhattok minden hónapban. Ennek kapcsán rendszeresen próbálok ki új termékeket, nyitok új konyhai irányzatok felé is.
A sütés mellett másik szenvedélyem a fotózás lett, amit a blognak köszönhetek. 2013-ban vásároltam meg az első komolyabb, tükörreflexes gépemet, ez egy egészen új világba vezetett. Szinte nincs olyan nap, hogy ne fotóznék le valamit, főleg persze valamilyen ételt. Nem vagyok képzett fotográfus, ennek ellenére kapok felkéréseket reklámfotók, magazinfotók készítésére, ami mindig új kihívások elé állít, de nagyon élvezem. Munkáimmal találkozhattok alkalomadtán a Stahl magazinokban is.
A blogolás, sütés-főzés és fotózás mellett három gyermekem tölti ki az életem nagyobb részét. Csodásak, gyönyörűek, zsiványok, olykor zsarnokoskodnak, és meggyőződésem, hogy a középső lesz a világ első diktátornője. Ennyit róluk. :) A férjem pedig mindenben támogat,másként nem is működhetne a dolog.
Jótékonysági akciókban is szívesen veszek részt, a Segítsüti őszi árverésein találkozhattok az édességeimmel, amikre licitálva mindig valami jó ügyet lehet támogatni.
Magam is megdöbbentem, mennyi lehetőséget tud megnyitni egy ilyen személyes oldal. Az utóbbi öt évben rengeteg új dolgot tanultam, és számtalan ismeretséget kötöttem, amikből igaz barátságok is születtek. Büszke vagyok rá, hogy nem hagytam abba az írást akkor sem, amikor nem nagyon jutott rá idő. Tényleg csak remélni tudom, hogy sokáig itt leszek Nektek, és ti is nekem. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése