2013. január 29., kedd

Tejberizs karamellizált naranccsal és pirított mandulával

Igazi hétköznapi kényeztető finomság így télen. PindUraság finnyássága okán heti egyszer minimum főznöm kell tejberizst, így érthető, ha mindig kitalálok hozzá valamit, ami nekem is örömet okoz benne.


Hozzávalók:

500 ml teljes tej
100 ml víz
120 g kerek szemű rizs (SOS)
egy rúd vanília
100 g cukor
egy kezeletlen narancs reszelt héja
20 g vaj

1 narancs
2 ek. cukor (nádcukorral még finomabb)
1 tk. vaj

2-3 ek. szeletelt mandula

A tejet, a vizet, a sót, a rizst, a vanília kikapart magjait és héját, valamint a lereszelt narancshéjat felteszem főni, a forráspont elérése után kicsit lejjebb veszem a lángot, sűrűn kavargatva, nagyjából 15 perc alatt (míg megpuhul a rizs) készre főzőm. A cukrot csak a végén, a vajjal együtt keverem bele, így nem ég le olyan könnyen. A vajtól pedig sokkal krémesebb lesz.

Közben száraz serpenyőben illatosra pirítom a mandulát, átteszem egy tálba, nehogy megégjen a visszamaradt hőtől. A serpenyőben megolvasztok egy tk. vajat, karamellizálom benne a cukrot. A narancsot közben kifilézem, a szeleteket a karamellre dobom, néhány percig párolom benne. Az elkészült karamellszószos narancsot a tejberizsre kanalazom, megszórom a pirított mandulával.

2013. január 28., hétfő

Megjelent a Kifőztük februári száma!

Hagyományos, farsangi, Valentin napi és keleti receptek, menő fánkos összefoglaló a végén. Klikk a Kifőztükhöz, regisztráljatok/jelentkezzetek be, töltsétek le ingyen, olvassátok, szeressétek, süssetek, főzzetek. Végül várjátok izgatottan a következő számot is. :-)

Tőlem is van egy-két apróság, kedvenc szerelmesek tortája. :-)


Ha pedig szeretnétek velünk találkozni februárban személyesen is és nyakig úszni a csokoládéban, még jelentkezhettek a februári bonbonkurzusunkra. Már csak néhány hely van!


2013. január 25., péntek

Kandírozott narancshéj

Miután berendeltem magamnak 20 kiló csodás szicíliai narancsot Dolce Vitától, már csak egy feladat maradt, fel is dolgozni. Ezek a narancsok azért olyan csodálatosak, mert éretten szedik le őket a fáról, nem a kamionban vagy valami nyamvadt hűtőházban érnek meg. Egyáltalán nem savas, a gerezdek közti elválasztó hártyák vékonyak és nem keserűek, de talán a legértékesebb benne a héja. Itthon sajnos egy-két bio citrustól eltekintve mindet kezelik, fényezik valamilyen borzalmas, mérgező szerrel. Hogy ennek a narancsnak micsoda aromája van! A kandírozott narancshéj pedig olyan abbahagyhatatlan, hogy már csak az tart vissza, hogy nincs kedvem többet pepecselni vele. :-)

A kandírozási útmutató szerintem tökéletes, Ildinyótól származik.


Hozzávalók:

narancshéj
cukor
víz
türelem

A narancsok héjáról eltávolítom a belső fehér rész nagyját (nem gond, ha a fele rajta marad), felszeletelem. A héjakat egy edénybe öntöm, felengedem vízzel, felforralom, hagyom egy percig forrni, majd átszűröm és lecserélem a vizet. Ezt a folyamatot összesen négyszer végzem el. Lemérem a héjak súlyát, hozzáadok azonos mennyiségű cukrot és felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi. Addig főzöm a szirupban a héjakat, míg szinte átlátszóvá válnak. Ekkora már a szirup eléggé besűrűsödik, csak egy vékony rétegben marad meg a fazék aljában. Kristálycukrot megdarálok közepes finomságúra, éppen csak a porcukornál kicsit durvább állagúra. A szirupban megpuhult héjakat szűrőkanállal kiszedem, meghempergetem a cukorban. Egy tálcán szétterítem, 2-3 napig hagyom száradni, majd egy dobozban jól eldugom, hogy ne járjak rá.

Ha tetszett, próbáljátok ki a kandírozott gyömbért is! A visszamaradt szirup kitűnő pl. forró teába. Receptet Praliné Zsuzsinál találtok hozzá. ITT.

2013. január 21., hétfő

Konyakos diópraliné

Egyszer már elkészítettem Praliné Zsuzsi diópralinéját, mondhatom, szuper lett. Ezúttal ezt a receptet gondoltam tovább. Állítom, hogy a konyak és a dió nagyon jó barátok, ahogy ez már ennél a korábban készített bonbonnál is bebizonyosodott.

Egy dologra mindenképpen felhívnám azoknak a figyelmét, akik azt forgatják a fejükben, hogy kipróbálják a diópralinét. Készítsetek mindjárt dupla adag karamellizált diót, ugyanis fel kell rá készülni, hogy a nagy része észrevétlenül a pocakunkban landol.


Hozzávalók:

280 g 80%-os kakaótartalmú étcsokoládé
1%-nyi porított kakaóvaj

125 g dió
80 g nádcukor
1 tk. dió- agy mogyoróolaj (végső esetben napraforgó)
30 ml konyak (metaxa)
50 ml tejszín
50 g fehér csokoládé

A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd félreteszem. A nádcukrot karamellizálom a kiürített serpenyőben, leveszem a tűzről és elkeverem benne a diót. Sütőpapírra szedem, hagyom kihűlni. (Álljunk ellen a kísértésnek, ne faljuk fel!)

A tejszínt felforralom a konyak felével, a fehér csokoládéra öntöm 3-4 részletben, simára keverem. Közben a konyak másik felét is hozzáadagolom.

A karamellizált diót és az olajat aprítógépben krémesre darálom. Elkeverem a fehér csokoládés ganache-sal, félreteszem.

Az étcsokoládét temperálom a kakaóvajjal, elkészítem a bonbonhüvelyeket. Lehűtöm, majd szilárdulás után nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a diós krémet, helyet hagyva a lezárásnak. Hagyom 20-30 percig szilárdulni a krémet, végül újratemperált csokoládéval lezárom a bonbonokat. További 20 perc hűtés után kifordítom az elkészült csokoládét a formából.


Ha van kedvetek kipróbálni a bonbonkészítést, csatlakozzatok hozzánk a februári kurzuson! Jelentkezni ITT lehet.



2013. január 15., kedd

Kókuszos-mandulás bonbon

Tudom, hogy a kép nem éppen aktuális, de így jár, aki nem képes időben megírni a bejegyzéseit. :-) Arról nem is beszélve, hogy a zselés szaloncukor sem lenne már épp időszerű, pedig úgy megmutatnám. :-)

Szóval ez egy amolyan raffaello golyó szerű bonbon, mégis az étcsokoládétól kevésbé tömény.


Hozzávalók (32 db bonbonhoz):

300 g 80%-os étcsokoládé
1%-nyi porított kakaóvaj

50 ml tejszín
75 g fehér csokoládé
25 g kókuszreszelék
1/2 rúd vanília kikapart magjai
2 ek. karamellizált ostyatöret (kapható az ázsia bt.-nél, de el is hagyható)
16 szem blansírozott mandula

A tejszínt a kókuszreszelékkel és a vanília magjaival felforralom. 3-4 részletben a fehér csokoládéhoz keverem, félreteszem.

Az étcsokoládét temperálom a kakaóvajjal, elkészítem a bonbonhüvelyeket. A félig megszilárdult csokoládéburkokba szórom az ostyát, hogy beledermedjen. A mandulákat megfelezem, minden lyukba teszek egy felet. A burok megszilárdulása után nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a kókuszos krémet, helyet hagyva a lezárásnak. Hagyom 20-30 percig szilárdulni a krémet, végül újratemperált csokoládéval lezárom a bonbonokat. További 20 perc hűtés után kifordítom az elkészült csokoládét a formából.


Ha van kedvetek kipróbálni a bonbonkészítést, csatlakozzatok hozzánk a februári kurzuson! Jelentkezni ITT lehet.




2013. január 11., péntek

Mozart kocka

Nem sokszor készítettem ezidáig mártott bonbont, de mindennek eljön az ideje, így ezeknek is. Karácsony előtt jól jött a kiadós adaggal szolgáló Mozart kocka. Arról nem is beszélve, hogy olyanoktól is dicséretet kapott, akik aztán tényleg nem szeretik az eredeti verziót a nugát réteg miatt. Pedig ebben is van, csak a töménységét némi hozzáadott étcsokoládéval vettem el.

Az ötletadó Gesztenye kockája volt, melyet volt már szerencsém kóstolni, mit mondhatnék, nem semmi!


Hozzávalók (56 db-hoz):

300 g marcipán

200 g nugát
50 ml tejszín
50 g étcsokoládé

100 g tisztított, sótlan pisztácia
50 g cukor
50 ml forró víz
200 g fehér csokoládé
4 g porított kakaóvaj


500 g étcsokoládé a bevonáshoz
5 g porított kakaóvaj
2 ív transzfer fólia

21x24 cm-es fém keret

A marcipánt két sütőpapír között a keret méretére nyújtom. A keretbe teszem egy sütőpapíros tálcán. A nugátot felolvasztom egy edényben. A tejszínt felforralom, az étcsokoládéhoz keverem, majd összevegyítem a nugáttal. A mogyorós krémet szétkenem a marcipánon. Néhány órára hűtőbe teszem szilárdulásig.

Közben elkészítem a pisztáciás réteget. A vizet felforralom. A tisztított pisztáciát aprítógépbe teszem, megdarálom. Közben hozzáadom a forróvizet és simára keverem. Végül édesítem a cukorral. Közben a fehér csokoládét 45 fokig melegítem vízgőz fölött. Belekeverem a pisztáciapasztát és a kakaóvajat. A pisztáciás réteget szétterítem a nugátos rétegen.

Éjszakára hűtőbe teszem a keretet, hogy minden réteg megfelelően megszilárduljon. 50 g étcsokoládét temperálok, vékony rétegben rákenem a pisztáciás rétegre, hogy könnyebb legyen szeletelni és bevonni. Miután a vékony csokoládéréteg megszilárdult, 3x3 cm-es kockákra (vagy tetszés szerint kisebbekre) vágom. A transzferfóliát kicsit nagyobb darabokra szabom.

Az étcsokoládét temperálom a kakaóvajjal. A kockákat egyenként megmártom a csokoládéban, alaposan lecsepegtetem, sütőpapírra helyezem és ráteszem a transzferfóliát. Egy villa segítségével kinyomkodom alóla a levegőt, hagyom megszilárdulni a burkot. Mártogatás közben ügyeljünk rá, hogy a csokoládé hőmérséklete maradjon 31-32 fok között, ha kell, tegyük vissza néhány másodpercre a gőz fölé. Kisebb adagokban is temperálhatjuk a csokoládét.

Mikor megszilárdult a bevonóréteg, óvatosan leválasztom a fóliákat a bonbonokról. (Azt figyeljük, hogy a fólia kezdjen elválni a csokoládétól, akkor biztosan átadta mér a mintáját.) A fólia helyett durvára vágott pisztáciával is díszíthetjük a bonbont.

Ha van kedvetek kipróbálni a bonbonkészítést, csatlakozzatok hozzánk a februári kurzuson! Jelentkezni ITT lehet.



2013. január 10., csütörtök

Téli paradicsomleves

Kezdjük hát az évet egy gyerekkori kedvenccel. Ó, a paradicsomleves! Ezzel bármikor le lehet venni a lábamról. Kár, hogy csak halványan dereng, hogyan is kell készíteni. A színe nem a legpirosabb, mondjuk nincs is benne sem sűrített paradicsom (valahogy nem vagyunk barátok), sem pedig piros paprika (szerintem ehhez nem is kell). Viszont van benne zeller, ami nélkül nem is lehetne igazi! :-) PindUraság szerint nem finom, szerintem meg az, na! :-)


Hozzávalók:

700 ml passata (üveges passzírozott paradicsom), lehetőleg bio
700 ml víz
2 ek. olaj
2 ek. liszt
3 ek. nádcukor (a paradicsom savasságától függően eltérő lehet a mennyisége)

2 szál szárzeller
+ egy sajtos pirítós, rizs vagy betűtészta, ki mit szeretne

Az olajat felhevítem egy edényben, hozzáadom a lisztet, zsemleszínűre pirítom, több részletben, folyamatos keverés mellett felöntöm a paradicsommal, majd a vízzel. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott zellert, sózom, cukrozom és nagyjából 20 perc alatt készre főzöm.

És amikor előtör belőlem a csillámpóni, mellébiggyesztek egy szívecske formájúra szabott sajtos pirítóst is...

2013. január 7., hétfő

Mert összefogni jó...

Elég sűrű időszakon vagyok túl. A december már egy ideje a legzsúfoltabb hónap az évben, de talán a 2012-es karácsonyi készülődés volt az eddigi csúcs. Viszont történt velem egy fantasztikus dolog, amit mindenképp meg szeretnék osztani veletek. Úgy alakult, hogy a 2012-es évben nagy szerepet kapott az életemben és főleg a blog életében az adományozás. Az utolsó gyűjtésnél elég későn csatlakoztunk a Dankó utcai Wesley János Óvoda részére rendezett gyűjtéshez, viszont annál nagyobb energiával vetettem bele magam a munkába. Szerintem fantasztikus dolgot sikerült elérni egy hét alatt. Csak a közvetlen környezetemet mozgósítottam, mégis összegyűlt annyi minden, amivel sikerült az óvoda minden gyermekének egy kis meglepetést ajándékozni és még belefért némi élelmiszer adomány is.

A csomagokat december 22-én szállítottuk el az óvodába, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak minket a gyerekek és az óvónénik. Hálából karácsonyi dalokat énekeltek, verseket szavaltak, mosolyogtak. Édes, szeretni való gyerekek ők, akiknek az ilyen intézmények tudnak reményt adni egy jobb jövőre.

A gyűjtésről bővebben ITT olvashattok.

De következzen egy kis összefoglaló lista, hogy mivel is sikerült hozzájárulni az óvoda támogatásához a befolyt 46 000 Ft-ból és a személyesen elhozott ajándékokból:

10 kg mandarin
2 nagy üveg méz
3 nagy üveg lekvár
3 kis üveg lekvár
5 csomag kukoricás ropogtatni való
2 karton tej
5 karton nagy dobozos májkrém
párizsi, margarin
3 kg kukoricapehely
csokoládé, keksz, befőtt
4 l citromlé
5 kg cukor
3 doboz tea
3 csomag kakaó

Minden gyermeket megleptünk egy-egy csomaggal, melyekben összesen volt:

20 doboz színes gyurma
5 vízfesték
10 nagy doboz ceruza
25 kis doboz ceruza
10 doboz zsírkréta
35 csomag nápolyi
kb. 4 kg szaloncukor

Furcsának tűnhet ez a tételes felsorolás, de azt szeretném, ha minden adományozó láthatná, hogy mit kaptak a gyerekek.

Mikor csak elkezdtük tervezni a Kifőztük.hu csapatával és számtalan gasztrobloggerrel, hogy kellene néhány szervezetet támogatni, sok negatív kritika érte a kezdeményezést. Sokan állították, hogy nincs értelme, az embereknek nincs pénzük, nincs kedvük vagy éppen bizalmuk adakozni. Én nem is azt szerettem vagy vártam, hogy majd özönleni fognak a pénz- és élelmiszer-adományok, egyszerűen csak bíztam benne, hogy ha valaki szeretne segíteni, akkor segít, csak adjuk meg a lehetőséget. Ha 100 Ft az az adomány, akkor 100 Ft. Ehhez képest nagyon meglepődtem, hogy milyen összegek érkeztek. Vagy hogy éppen kiktől érkeztek ezek az összegek. Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire köszönöm minden résztvevőnek ezt az összefogást!

Végül, de nem utolsósorban azok, akiknek név szerint is meg tudom köszönni az adományokat és a segítséget:

Gesztenye, Petra, Tünde, Elif, Tisztatészta Petra, Praliné Zsuzsi, Livi, Mandy, Vali, Vera, köszönök Nektek minden segítséget! :-)

További óriási köszönet jár Robinak és Móninak, valamint kis csapatuknak, hogy a Szélmalom Delikátesz is mellénk állt. Ugyanekkora köszönet Hédinek és Tamásnak a Jópofa kofa tulajdonosainak, hogy rögtön mellénk álltak és minden létező módon segítették a munkánkat. Rajtuk keresztül pedig minden névtelen adományozónak, akik megbíztak bennünk és hozzájárultak, hogy ennyi mindent tudtunk vinni az oviba.

Kis csapatot alkotva, Szabó Noémivel (Mandulasarok), Móricz Tündével (Nagymamám konyhájából), Ruzicska Zsófival (Nyammm), Szabó Zsuzsával, Pergel Katival (FoltosBoltos), Dénes Péterrel (Gour-man), Gesztenyével (Bonbon mánia), Petrával (Reformkori konyha), Sacival (ZsiriCsibi Zabszalma) Székely Kingával (Kulináris Ízbombák) és Szijártó Renátával és Tamási Istvánnal (Salubrity), remélem a legközelebbi megmozdulásnál is hasonló sikereket tudunk elérni.

Az ajándékok átadását fényképekkel nem tudtuk dokumentálni, mert ugye vannak személyiségi jogaik a gyerekeknek is, meg aztán érthető okokból nem is szabad az óvodában fényképezni.

Az óvodának nem csak az adventi időszakban jönnek jól az adományok, egész évben szükségük van rá, így ha lehetőségetek adódik rá, kedves Olvasók, segítsetek nekik. Az alábbi linken találjátok a gyűjtés kiírását, ebből kiderül, mi mindenre van szükségük.

Köszönöm még egyszer mindenki segítségét és kívánok Nektek nagyon szép és örömteli 2013-as esztendőt!