2013. február 22., péntek

Hókifli, amilyennek lennie kell

Minden egy decemberi estén kezdődött... Akkor kóstoltam először Viki szilvalekváros hókiflijét. Igen, minden bizonnyal csak én kóstoltam, mert másnak egészen biztosan nem jutott belőle azon a rendezvényen. Csak ettem és ettem, nem, nem lehetett vele leállni. Azóta is folyamatosan sírtam-ríttam, hogy nekem először is mindenképpen kell szilvalekvár, olyan cukor nélküli, napokig főzött csodalekvár, aztán meg kell abból bukta és hókifli. Viki javaslatára beszereztem beregi 100%-os szilvalekvárt (a madaras teszkóban a lekváros polcon), nagyon jó, de egy tepsi bukta után máris az üveg fenekére néztem. Szepy úgy tűnik nem bírta tovább, megesett rajtam a szíve és megajándékozott egy üveg Moha-féle lekvárral. Egy nap sem telt bele és már ott is álltam a konyhában, gyúrtam a tésztát, szaggattam a köröket, töltöttem, csavartam, sütöttem, hempergettem, ettem, ettem, ettem...

Nincs vita, sütni kell. Sütni kell hókiflit. Sütni kell Szamóca-féle hókiflit. Ennyi.


Hozzávalók (30 óriási hókiflihez):

500 g finomliszt
250 g vaj
150 g zsíros tejföl
egy csipet só
kb. 300 g 100% szilvalekvár
vaníliás porcukor

A hideg vajat felkockázom, elmorzsolom a liszttel, amibe egy csipet sót teszünk. Türelem, az ujjaink végével morzsolgassuk a vajat. Ha ez sikerült, összegyúrom a tejföllel. Én itt megfeleztem a tésztát, hogy később  egyszerűbb legyen bánni vele, befóliáztam és néhány órára a hűtőbe tettem.

A tésztát vékonyan lisztezett felületen kinyújtom 1-2 mm vastagságúra és kiszaggatom egy kb. 7 cm-es kör alakú kiszúróval. Mindegyik kör kap egy teáskanálnyi lekvárt, feltekerem, megizgatom a kis kifliket. Sütőpapírral bélelt sütőlapon 13-15 perc alatt készre sütöm őket 180 fokos sütőben. Vaníliás porcukorban alaposan meghempergetem a forró kifliket.


A terv az volt, hogy majd egész héten rájárok a kiflikre, de Férj keresztülhúzta a számításomat, közölte, hogy bizony nem képes abbahagyni a kiflievést...

17 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nem is olyan, amit csak úgy abba lehet. :-)

      Törlés
  2. Húúú mentem a receptet, isteni lehet!

    VálaszTörlés
  3. Ó, de régen jutott eszembe! :) Nálunk gesztenyés a menő, anyósom viszont folyton valami pöszögős szilvát emleget, aminek azért az a neve, mert szintén cukor nélkül, naphosszat főzik lassú lángon (tényleg lángon, fatüzelésű sparherton), és mikor lassú, nagy buborékokat ereget, pösszenő hang kíséretében pötyögi tele a plafont is kis szilvapöttyökkel. Na az sűrű, mikor kész. :) Biztos, hogy nagyon-nagyon finom a kiflid! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ez igazán olyan! Ha jók az infóim, három napig főzik üstben, tölgyfa fölött. :-) Isteni, beleragad a kanál... Jajj, a tökéletes lekvár! :-)

      Törlés
  4. Nagyon örülök hogy nektek is ízlik. :)
    Nálunk nagyiról unokára szálló örök siker.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viki, naná, szerintem még életemben nem áradoztam ennyit sütiről. :-)

      Törlés
  5. Régóta keresem a tokéletes hókifli receptet. Holnap kipróbálom. :) Nekem valahogy mindig olyan száraz lesz. Ha sikerül remélem megengeded, hogy megajándékozzalak innét a beregből egy dobozka mindenmentes szilvalekvárral!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, nagyon izgulok, hogy jött be? No nem a szilvalekvár miatt. :-) Hanem, hogy ilyen, amilyet kerestél?

      Törlés
  6. Nagyon meggyőző volt a leírás, én is ki fogom próbálni :-) Képzeld, a Nagyobbik Madagaszkár-témájú szülinapjára Te adtál ötletet a pingvines tortáddal, ezúton is köszönöm szépen, sikerem volt vele :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor meggyőzően tudok áradozni, ennek nagyon örülök. :-) De tényleg Vikié és a szilvalekváré az érdem, ez vitathatatlan. De jó! Isten éltesse a nagylányt! Olvastam az írásodat, majdnem pityeregtem is rajta, csak nem tudtam kommentelni, mert épp állandóan megszakadt az internetem.

      Törlés
  7. Én is megcsináltam és tényleg képtelenség abbahagyni! Köszi a receptet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó! :-) Nálunk is volt ismétlés. :-) Szívesen, de Vikié az érdem.

      Törlés