2015. július 4., szombat

Én így csinálom: főtt kukorica

A kedvenc nyári kajám. De tényleg. Nem létezhet jobb, és annyit, de annyit meg tudok belőle enni, hogy a végén már kidurranok. Tegnap jól leégtünk a Balatonon, én meg közben jó sós, főtt kukorica után ácsingóztam, de arra nem lehet rávenni, hogy egy biciklis árustól vegyek. Ma felkerekedtünk hát PindÚrral, és beszereztük az idei első adagot.

A tányérért köszönet Lantos Judit keramikusnak, a termékei megrendelhetők ITT, és megvásárolhatók a WAMPon!

Mivel tizenakárhány éve (akkor még nem)Férjjel való első  közös kukoricafőzésünk alkalmával minden áron meg akart győzni, hogy a kukoricát 3-4 órán át kell főzni, és én sehogy nem tudtam lebeszélni róla, inkább leírom, én hogy csinálom. Természetesen azóta a konyha közelébe csak azon kivételes alkalmakkal engedem, ha marhapörköltet főz. Mert azt tud, nagyon.

Tehát:

A kukoricákról leszedek minden felesleges héjat, szálat és miegymást. (Eleinte néhány levelet tettem alá és fölé is, de szerintem felesleges).

Megmosom, és beleteszem egy nagy fazékba, felöntöm annyi vízzel, ami kényelmesen ellepi. Felteszem főni fedő alatt, forrástól számított 10 percig főzöm (ha kisebb, akkor 5-7 perc). Lezárom, és hagyom kihűlni a levében. Persze, közben mindig rájárunk.

4 megjegyzés: