2013. április 30., kedd

Macaronnal díszített tonkababos csokoládétorta

Mostanában annyi tortát sütök, mint már rég. Tudjátok, hogy a kedvenc fűszerem a tonkabab, ezúttal sem maradt ki egy jó kis tömény csokitortából.



Hozzávalók a kakaós piskótához (22 cm-es formához, Ladurée-féle, a receptért köszönet Noéminek):

4 nagy bio tojás
100 g cukor
40 g liszt
30 g étkezési keményítő
20 g cukrozatlan kakaópor
1/2 reszelt tonkabab
egy csipet só

Hozzávalók a krémhez:

300 ml tejszín
150 g étcsokoládé
150 g tejcsokoládé
1 reszelt tonkabab

Hozzávalók a csokoládébevonóhoz:

100 g étcsokoládé
50 g vaj

 A tojásokat szétválasztom, a fehérjéből, sóból és a cukorból kemény habot verek. Hozzáadom a tojások sárgáját, a tonkababot, beleszitálom a kakaót, a keményítőt és a lisztet. Lazán egyneművé keverem, vigyázva, hogy a hab ne törjön nagyon össze. Elegyengetem a tortaformában, 170 fokos sütőben 17-18 perc alatt készre sütöm. (Végezzünk tűpróbát!)

A tejszínt felforralom a tonkababbal, visszahűtöm nagyjából 40 fokosra. Közben felolvasztom a csokoládét. 3-4 részletben hozzákeverem a tejszínt a csokoládéhoz, lehűtöm, hogy kicsit dermedjen. Mikor besűrűsödik, óvatosan felverem robotgéppel.

A kihűlt piskótát három részre vágom. Közben megtisztítom a tortaformát. A krémből két evőkanálnyit félreteszek. A "csúnyábbik" lapot (a piskóta felső része) visszahelyezem a formába, egyenletesen eloszlatom rajta a krém felét, jöhet rá a középső lap, a krém másik fele, végül lezárom a szebbik lappal. Hűtőbe teszem a tortát legalább egy órára. Leválasztom róla a tortakarikát, a félretett krémmel körbekenem a tortát.

A vajat és a csokoládét összeolvasztom, visszahűtöm a torta tetejére csurgatom, ahonnan óvatosan az oldalára folyatom. A macaron korpuszokat a torta oldalára ragasztom. A tetejét díszítem néhány macaronnal, bonbonnal, csokigolyóval.

A macaron elkészítését ITT találjátok.





2013. április 29., hétfő

Joghurt fagylalt

Kétségtelen, hogy manapság gyakrabban készül fagyi a konyhámban, mint rendes étel. Ezért csak és kizárólag PindÚr okolható, aki előbb kér fagyit ebédre, mint bármi mást. Szerintem a joghurt fagyi az én gyerekkoromban jött divatba, azóta találkoztam már nagyon jóval és borzalmas, aromás förmedvényekkel is. Ez olyan hagyományos, egyszerű, viszont annál inkább joghurt ízű verzió, amit ehetünk csak úgy magában vagy készíthetünk bele gyümölcsörvényeket is fokozva az izgalmakat.




Hozzávalók:

500 g görög joghurt (pl. Bakoma)
100 ml víz
100 g cukor
1-2 kezeletlen citrom héja

néhány szem eper
1 ek. cukor

A vízből és a cukorból szirupot főzök, mikor eltűnnek a cukorkristályok, hozzáadom a citromhéjat és további 5 percig forralom, hagyom visszahűlni. Összekeverem a joghurttal (botmixert használtam, hogy a citromhéjat jól felaprítsa, de lehet csak kanállal is), néhány órára hűtőbe teszem. A jól kihűtött alapot a fagyigép gondjaira bízom, 30-40 perc alatt el is készíti a fagylaltot. A kész fagyit műanyag dobozba teszem.

Az epret a cukorral összeturmixolom, belekanalazom a fagyiba, a kanál végével örvényeket rajzolok belőle, rövid időre visszateszem a fagyasztóba.



Tipp: fagyigép hiányában, tegyük az alapot műanyag dobozban a fagyasztóba, 20 percenként keverjük át botmixerrel vagy villával, hogy ne jegesedjen. Ezt ismételjük meg ötször-hatszor a kívánt állag eléréséig.



2013. április 26., péntek

Csirkés brassói a sütőből

Gyors megoldás a sütőből szombati ebéd gyanánt. Semmi gondom nincs a hagyományos brassóival, mert nagyon szeretem, csak épp soha nem sikerül úgy, mint az anyukámé, ezért azt a verziót nem is erőltetem. Marad az én választásom, amit rövid előkészítés után már tehetünk is a sütőbe.





Hozzávalók:

500 g filézett csirkemell
750 g burgonya (tisztítva mérve, de ízlés szerint változtathatjuk az arányát)
2 fej lilahagyma
6-7 duci gerezd fokhagyma
só, bors, majoránna (ízlés szerint)
1 ek. pirospaprika
olaj, víz

A csirkemellet és a burgonyát nagyjából egyforma kockákra vágom (inkább kisebbekre, akkor jobban pirul). A felaprított hagymát megpirítom az olajon, több részletben hozzáadom a húst, alaposan átsütögetem a külsejét. Közben sózom, borsozom, belepréselem a fokhagymát. Mikor kezd pirulni a hús, hozzádobom a burgonyát, ráteszem a paprikát, lehúzom a tűzről és átkeverem. Felöntöm egy kis vízzel, átteszem egy tűzálló tálba, 170-180 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöm.

2013. április 25., csütörtök

Epres túrótorta

Tudom, hogy még nincs itt az eper igazi ideje, de tavaly nagyon megjártam a magyar eprekkel (valahogy az idei szezonban sem merek bízni), így ha érett (nem nemzeti színű) epret találok, bizony megveszem, még ha spanyolhonból is származik. És ugye ott van a nagy kedvenc, a túró. Ez a torta nem élte meg a másnapot, kis családunk néhány óra leforgása alatt az utolsó kis morzsáig elpusztította. 



Persze a fenti sorokkal senkit nem szeretnék nem idénytermékek fogyasztására buzdítani, én sem eszem ám február óta epret, de néha belefér, hogy ezzel csökkentsem a friss gyümölcsök iránti tavaszi éhségemet.

A krém dermedési ideje miatt néhány órát várnunk kell az eredményre, de maga az összeállítás szűk egy órácskát vesz csak igénybe. Szóval, hajrá, tessék vele meglepni valamelyik hétvégén a családot!




Hozzávalók a kakaós piskótához (18 cm-es formához, Ladurée-féle, a receptért köszönet Noéminek):

3 nagy tojás
75 g cukor
30 g liszt
22 g étkezési keményítő
15 g cukrozatlan kakaópor
egy csipet só

Hozzávalók a krémhez:

250 g eper
200 g (vaníliás) porcukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
6 lap zselatin (10 g)
250 g túró
250 g mascarpone

Hozzávalók a díszítéshez:

100 ml tejszín
1 ek. porcukor
100-150 g eper
néhány szem sótlan pisztácia




 A tojásokat szétválasztom, a fehérjéből, sóból és a cukorból kemény habot verek. Hozzáadom a tojások sárgáját, beleszitálom a kakaót, a keményítőt és a lisztet. Lazán egyneművé keverem, vigyázva, hogy a hab ne törjön nagyon össze. Elegyengetem a 18 cm-es tortaformában (az alját sütőpapírral kibélelem), 170 fokos sütőben 15-17 perc alatt készre sütöm. (Végezzünk tűpróbát!)

Az epret összedarabolom, a porcukorral és a citromhéjjal összeturmixolom, 10-15 perc alatt felfőzöm. A zselatinlapokat közben beáztatom hideg vízbe, kicsavarom és az eperszószhoz adom, jól elkeverem. Lehűtöm.

A túrót, a krémsajtot és az eperszószt összekeverem, átturmixolom botmixerrel.




Következik a torta összeállítása. A kihűlt piskótát félbevágom. A felső részt visszateszem a megtisztított tortakarikába, rászedem a túrókrémet, lezárom az alsó (sima tetejű) piskótalappal. Hűtőbe teszem 2-3 órára, hogy megdermedjen.

A tejszínből és a porcukorból kemény habot verek. Leválasztom a tortakarikát, a tejszínt a kész torta tetejére kenem, szétoszlatom rajta az eperdarabokat és a pisztáciát.


2013. április 24., szerda

Epres ivójoghurt

PindÚr most az okosságos írások szerint nincs növekedési időszakban, ezért nem szeret enni. De amit megeszik, az is korlátozódik a tejberizsre, tejbegrízre, krémtúróra, kekszre, túró rudira és társaikra. A gyümölcs nincs a listán. Így az egészségesnek beállított ivójoghurtok helyett összehoztam a saját kis verzióját. Óriási sikert aratott, imádja szívószállal inni és a napi gyümölcsbevitel is megoldva.



Hozzávalók:

200 g eper
180 g görög joghurt (pl. bakoma)
1 ek. nádcukor

A fentieket jól összeturmixolom és kész. Őőőőő ennyi. :-)

2013. április 22., hétfő

Passiógyümölcs karamella torta

Amikor egy torta összeáll a fejben, aztán a valóság meg sem közelíti. Nagyon sajnáltam, de azért sikerült egy olyan "belemajszolós" tortát összehozni. Szóval értitek, amibe csak úgy belemászna az ember egy szál villával.

A torta kitalálója Bea barátném volt, aki odáig van a passiókaramella bonbonomért, így arra jutottunk, ezt tortásítsuk.



Hozzávalók a kakaós piskótához (18 cm-es formához, Ladurée-féle, a receptért köszönet Noéminek):

3 nagy tojás
75 g cukor
30 g liszt
22 g étkezési keményítő
15 g cukrozatlan kakaópor
egy csipet só

Hozzávalók a karamellához:

200 ml tejszín
100 ml maracujalé (ha nem jutunk hozzá, helyettesíthetjük más savanykás gyümölcs levével is) 
150 g cukor
300 g fehér csokoládé
50 g puha vaj

Hozzávalók a csokoládé ganache-hoz:

150 ml tejszín
125 g étcsokoládé

Hozzávalók a csokoládébevonóhoz:

100 g étcsokoládé
50 g vaj

a tetejére csokoládéforgács (nálam kb. 40 g karamellizált fehér csokoládéból, recept ITT




A tojásokat szétválasztom, a fehérjéből, sóból és a cukorból kemény habot verek. Hozzáadom a tojások sárgáját, beleszitálom a kakaót, a keményítőt és a lisztet. Lazán egyneművé keverem, vigyázva, hogy a hab ne törjön nagyon össze. Elegyengetem a 18 cm-es tortaformában (az alját sütőpapírral kibélelem), 170 fokos sütőben 15-17 perc alatt készre sütöm. (Végezzünk tűpróbát!)

Közben elkészítem a karamellát. A tejszínt összeforralom a maracujalével, félreteszem. A cukrot karamellizálom egy lábasban (közben nem keverem). Mikor kész a karamella, leveszem a tűzről és nagyon óvatosan (mert kifuthat), több részletben hozzáadom a tejszínt. simára keverem. Hagyom kicsit hűlni, elkeverem benne a fehér csokoládét és a vajat.

A ganache-hoz felforralom a tejszínt, visszahűtöm kb. testhőmérsékletűre, közben megolvasztom az étcsokoládét. A tejszínt 3-4 részletben a csokoládéhoz keverem.

A kihűlt piskótát három részre vágom, megtisztítom a tortagyűrűt és egy lapot (lehetőleg a tetejét) az aljába teszek. Rákanalazom a ganache harmadát, néhány percre hűtőbe teszem, majd a karamella harmadát, lefedem a középső lappal, 15 percre visszateszem a hűtőbe. Megismétlem az előző lépést, lezárom a tortát a legszebb lappal. Megy vissza a torta hűtőbe legalább 1-2 órára. Óvatosan leválasztom a tortagyűrűt, eloszlatom a tetején a maradék ganache-t, rácsurgatom a maradék karamellát.

Az étcsokoládét és a vajat összeolvasztom, visszahűtöm. A karamella tetején eloszlatom. Végső kegyelemdöfésként pedig megkapja az utolsó több ezer kalóriát is, a karamellizált fehér csokoládé forgácsokat. :-)



Szóval kalóriatáblázatot inkább nem mellékelnék, mindenkinek a saját lelkiismeretére és edzéstervére bízom, hogy elkészíti-e. :-)

2013. április 19., péntek

Karamellizált eperfagyi

Teljesen rákattantam az egyszerű fagyikra. Ennek vélhetően az időhiány és a mérhetetlen fagyi utáni vágy az oka. PindÚr mellett most nem sok időm marad a konyhában tevékenykedni (beindult a játszótér szezon), ezért is a sok egyszerű recept. És a továbbiakban is sok hasonló várható.

Hú, most ez borzasztóan nagyképűen fog hangzani, de esküszöm, ez a világ legfinomabb eperfagyija. Valószínűleg a 90%-os epertartalom az oka. Nekem rögtön beugrott róla Auguszt Olga eperfagyija, mikor nagyon megörültünk, hogy van végre eperfagyi. Olga elmondta, hogy nem tudott otthagyni egy láda epret a zöldségesnél és az egészből fagyalt lett. Csodálatos volt, telis-tele zamatos eperrel.



A képen ugyan nem látszik, de higgyük el, hogy ez fagyi, csak nem bírta a három körös fotózást. :-)

Hozzávalók:

1000 g eper
100 g nádcukor (demerara), ha nincs, akkor nyugodtan használhatunk kristálycukrot is
fél rúd vanília kikapart magjai
1 citrom leve

A nádcukrot serpenyőbe teszem, hagyom, hogy karamellizálódjon a cukor. Közben nem kevergetem. Rádobom a feldarabolt epret, a vaníliamagokat és ráfacsarom a citrom levét. Hagyom nagyjából 10 percig párolódni. Ha a karamell egy része összeugrana, nincs gond, el fog olvadni az eper levében.

Az eperszószból kiveszek néhány evőkanállal, félreteszem. A többit simára turmixolom, jól lehűtöm. Az alapot fagylaltgépbe teszem, 30-40 perc alatt készre keveri a gép. A végén meglocsolom a fagyit a félretett eperszósszal. (Ez eltűnt a képről, ugyanis mindig hátracsúszott az olvadozó fagyin.)

Tipp: fagyigép hiányában, tegyük az epres alapot műanyag dobozban a fagyasztóba, 20 percenként keverjük át botmixerrel vagy villával, hogy ne jegesedjen. 




Próbáljátok ki! Eper rajongóknak biztosan nem fog csalódást okozni.

És akkor egy kis kiegészítés:

Ha nincs kedvünk pepecselni a fagyival, töltsük műanyag poharakba vagy jégkrémkészítő formákba a az alapot, fagyasszuk ki.




Görög joghurttal is felturbózhatjuk a fenti fagylaltot, így kiadósabb is (bár a gyümölcsösségéből azért el is vesz). Keverjünk 2-3 dl sűrű joghurtot az eperhez és így öntsük a fagyigépbe.



Mini mángoldos lepénykék

Számomra rejtély, hogy miért olyan nehéz nálunk mángoldhoz jutni, mikor egy végtelenül igénytelen, viszont csudafinom növény. A nyári beszerzési forrást tavaly megtaláltam a piacon, de sajnos a termelő óriásira hagyja megnőni a leveleket. A különböző salátakeverékekben már feltűnt a kis piros szárú mini mángold, de külön csomagolva csak hétvégén bukkantam rá a Culinarisban. A gyönyörű, ízes, zsenge kis levelek kecskesajtos tojáslepényként landoltak a tányéromon.

Nyugodtan helyettesíthetjük bébispenóttal, ha mángoldhoz nem jutunk hozzá.




Hozzávalók (4 db 9 cm-es formához):

100 g bébi mángold
2 közepes főtt burgonya
1 nagyobb szál újhagyma
3 nagy méretű tojás (lehetőleg bio)
100 g reszelt kecskesajt
2 tk. olívaolaj, só, bors
egy mogyorónyi nagyságú vajdarabka a formák kikenéséhez

A vékony szeletekre vágott újhagymát megpirítom az olívaolajon, rádobom a mángold leveleket, nagyjából egy percig sütögetem, ezalatt összeesnek. Közben sózom, borsozom. Az enyhén sózott vízben főtt burgonyákat apró kockákra vágom, összekeverem a mángolddal. Elhabarom a tojásokat, az előzőhöz öntöm, végül a reszelt kecskesajttal elvegyítem, azaz ezt a műveletet PindÚr végezte. (Kecskesajt helyett nyugodtan morzsolhatunk rá fetát is.) A kivajazott formákba adagolom, 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt készre sütöm. A hagyma zöldjéből és paradicsomból készített salátával tálalom.

2013. április 17., szerda

Ananász fagyi

Hú, na most ez annyira egyszerű lesz, hogy szinte szégyellem leírni, de nincs mit tenni, állati jól esett a semmiből fagyit készíteni és a tikkasztó játszóterezés után belapátolni belőle egy jó nagy adagot.

A másik, hogy még csak nem is friss gyümölcsből készült, holott ott virít egy gyönyörű nagy ananász az ablakpárkányon (érik :-) ).

Ne vessetek meg az ötlet egyszerűségéért, próbáljátok ki és könnyebbüljetek meg, hogy a semmiből is lehet jó dolgot készíteni.




Hozzávaló:

1-2 doboz ananász konzerv

Őőőőő ennyi. :-) Na jó, ha van otthon friss mentalevél, tessék bele azt is tenni vagy löttyinthetünk hozzá némi fehér rumot, de ha nincs, akkor bizony olyan lesz, mint az enyém.

Játszóterezés előtt betettem a konzerv ananászt dobozostól a fagyasztóba. Nagyjából két óra múlva kibontottam, botmixerrel simára turmixoltam (a sziruppal együtt) és a fagyigépbe tettem 15-20 percre. Mire PindÚrral megebédeltünk, már várt is minket a fagyi, ami kicsit hajazott a krumplipürére, ami a küllemét illeti. 

Ne essünk kétségbe, ha nincs fagyigépünk, tegyük a pürésített ananászt a fagyasztóba, 20 percenként a botmixerrel vagy egy villával keverjük át, ameddig el nem érjük a kívánt állagot.

(Mínusz egy dolog a kamrapolcról.)

2013. április 15., hétfő

Earl grey bonbonok, a békaszemek...

Nagyon szeretem az earl grey tea aromáját az étcsokoládé kesernyés ízével, ezért Húsvét előtt összehoztam egy adag békaszemes bonbont, ahogy az unokaöcsém nevezte. A töltelék pont úgy sikerült, ahogy terveztem, egyetlen dolgon csúszott meg a történet, a burkon. Ragaszkodnom kellett volna az étcsokoládéhoz, mert a fehér csokoládé pont elvitte az egészet egy elég édes irányba, így aztán jól elnyomta a töltelék ízét. Tehát, ha valaki kedvet kap a kipróbálásához, mindenképp maradjon a jól bevált étcsokoládénál.


Hozzávalók:

125 ml tejszín
3 earl grey teafilter
20 g golden syrup vagy semleges ízű méz
100 g 66%-os mexikói étcsokoládé

250 g fehér csokoládé vagy étcsokoládé
1%-nyi porított kakaóvaj
1 tk. matcha tea por
1 ek. porított kakaóvaj

A tejszínt felforralom, leveszem a lángról és beleáztatom a teafiltereket. Néhány órára vagy egy éjszakára hűtőbe teszem, hogy kiadja minden aromáját. A filtereket jól kicsavarom és a visszamaradó (kb. 100 ml) tejszínt felforralom a golden syruppal, majd hagyom visszahűlni nagyjából testhőmérsékletűre. Közben megolvasztom az étcsokoládét. A tejszínt 3-4 részletben a csokoládéhoz keverem.

A kakaóvajat és a matcha port vízgőz fölött felolvasztom, márványlapra öntöm, majd szinte rögtön visszaszedem a tálba, megkeverem, és egy ecset segítségével vékony rétegben felviszem a bonbonforma mélyedéseibe.Hagyom megszilárdulni.

Elkészítem a bonbonhüvelyeket. A fehér csokoládét temperálom a kakaóvajjal. A temperált csokoládét az előkészített formába öntöm, kiütögetem belőle a levegőt, néhány percig hagyom, hogy a burok megszilárduljon. Kicsepegtetem a felesleges csokoládét, a formát lefelé fordítom, hogy egyenletes burok képződjön, 5-10 percig hagyom, habkártyával lehúzom a formáról a visszamaradt csokoládécseppeket, majd hagyom megszilárdulni.

A tölteléket nyomózsákból a bonbonmélyedésekbe adagolom, helyet hagyva a lezárásnak. 30 percig hagyom szilárdulni. Újratemperált csokoládéval lezárom a bonbonokat, beteszem a hűtőbe 30 percre. Végezetül óvatosan kifordítom az elkészült bonbonokat a formából.   


Azért nem panaszkodom, elfogytak a bonbonok, de mégiscsak az étcsokoládé burok dukálna hozzá.

2013. április 11., csütörtök

Kukorica-krémleves

Villámgyorsan elkészíthető hétköznapra való kis leves. A kamrapolc ürítős tervem része. Ugyanis megtelt, de rengeteg olyan dolog van rajta, amit csak megveszek, aztán nem használok fel és jó sokáig ott áll. Ebben a hónapban a spórolás jegyében elkezdem kiüríteni a polcot, hogy nyáron legyen hely a friss lekvároknak.


Hozzávalók (2-3 személyre):

1 kis konzerv kukorica (nettó 285 g)
1 kis fej hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
500 ml zöldség alaplé (nálam 1 db DM-es bio leveskockából)
100 ml főzőtejszín
1 ek. olívaolaj

a tetejére ízlés szerint pirított zsemlekockák, pirított tökmag vagy akár kolbász (mint pl. ITT) / bacon  chips (mint pl. ITT)

Az olívaolajon megpirítom a felaprított hagymát és fokhagymát, majd felöntöm az alaplével. Néhány percig főzöm, hozzáadom a lecsepegtetett kukoricát, összeforralom. Botmixerrel átturmixolom, majd átszűröm a levest, hogy ne maradjanak benne héjdarabok. Visszateszem az edénybe, elkeverem benne a tejszínt, egyszer még felforralom és el is készült a leves.

(Külön nem fűszereztem, mert ebben a leveskockában vannak elég intenzív zöldfűszerek, de nyugodtan tehetünk bele petrezselymet vagy akár chilit is.)

2013. április 5., péntek

Mákos-narancsos bonbon

Na kérem, ez az a bonbon, ami garantáltan sikert arat. És hogy miért merem ezt ilyen nagy mellénnyel kijelenteni? Mert még nem volt olyan, akinek ne ízlett volna. De ez még mind semmi lenne, viszont az én édes PindUraságom, aki valószínűleg benne van a világ legfinnyásabb húsz gyerekében, nem tudja abbahagyni ezt a bonbont. Csak eszi és eszi és egészen pontosan veréssel fenyegetett, amikor el mertem pakolni a hatodik bonbon után a dobozt. Tehát finom. Valószínűleg a csodálatos szicíliai narancshéj adja meg a kegyelemdöfést az ízlelőbimbóknak.

Sokáig finomítottam a receptet, míg végül megszületett ez a verzió. Természetesen készíthetjük étcsokoládé burokkal is, viszont az kevésbé látványos, illetve elviszi a bonbon ízét kesernyés irányba. A mákot egy ideig közvetlenül a fehér csokoládéhoz kevertem, ami nagyon látványos lásd ITT is, ugyanakkor jelentősen megnehezíti az ember dolgát. A máktól ugyanis nagyon besűrűsödik a csokoládé és nehezen kezelhetővé válik. Így maradt a dekoráláshoz általam is szívesen használt kakaóvajas "festés".



Hozzávalók (28 db bonbonhoz):

250 g fehér csokoládé
1%-nyi porított kakaóvaj

2 tk. porított kakaóvaj
2 tk. egész mák

70 ml 30-os tejszín
100 g fehér csokoládé
fél rúd vanília
3 tk. mák
1 kezeletlen narancs lereszelt héja

A kakaóvajat vízgőz fölött felolvasztom, márványlapra öntöm, majd szinte rögtön visszaszedem a tálba, megkeverem, és egy ecset segítségével vékony rétegben felviszem a bonbonforma mélyedéseibe. Mindegyikbe szórok néhány szem mákot. (Tipp: a mákot darálva is használhatjuk, akkor ILYEN lesz.) Hagyom megszilárdulni.

Közben elkészítem a tölteléket. Ehhez a vanília kikapart magjaival, a mákkal és a narancshéjjal felforralom a tejszínt. Lehúzom a tűzről és 3-4 részletben a fehér csokoládéhoz keverem. A ganache-t összeturmixolom aprítógépben.

Elkészítem a bonbonhüvelyeket. A fehér csokoládét temperálom a kakaóvajjal, közben hozzáadom a mákot. (Mivel a máktól sűrűbb lesz a csokoládé, kicsit több kakaóvajat használtam, hogy hígítsam.) A temperált csokoládét az előkészített formába öntöm, kiütögetem belőle a levegőt, néhány percig hagyom, hogy a burok megszilárduljon. Kicsepegtetem a felesleges csokoládét, a formát lefelé fordítom, hogy egyenletes burok képződjön, 10 percig hagyom, majd a hűtőbe teszem szilárdulásig.

A tölteléket nyomózsákból a bonbonmélyedésekbe adagolom, helyet hagyva a lezárásnak. 15-20 percre hűtőbe teszem, hogy a töltelék teteje kissé megbőrösödjön. Újratemperált csokoládéval lezárom a bonbonokat, visszateszem hűlni 30 percre. Végezetül óvatosan kifordítom az elkészült bonbonokat a formából.   

És íme, amikor a csokoládéburokba közvetlenül kerül a mák:

Fotó: Karsai-Diamant Lívia


2013. április 2., kedd

Levendulás bonbon

Nem először készül bonbon levendulával a konyhámban, de talán ez sikerült ezidáig a legjobban. A levendula nem hivalkodó, csendesen meghúzódik a háttérben, de mégis nagyon tudjuk, hogy jelen van.

A levendulával kapcsolatosan nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy semmiképp ne essünk túlzásba, hiszen pikk-pakk a nagyi ruhásszekrényében találhatjuk magunkat, ami nem éppen idilli, főleg hogy csokoládét kóstolunk.


Hozzávalók (28 db bonbonhoz): 

250 g 80%-os kakaótartalmú étcsokoládé
1%-nyi porított kakaóvaj

80 ml 30%-os tejszín
20 g golden syrup vagy akácméz
1 ek. szárított levendulavirág (beszerezhető pl. a DM-ben)
100 g magas kakaótartalmú tejcsokoládé 

díszítés (elhagyható): 

1 tk. porított kakaóvaj
egy késhegynyi arany színű lüszterpor (bár amennyire besárgult így, akár lehet kurkuma is)

A tölteléket néhány órával előbb kell elkészíteni. A tejszínt felforralom a levendulával, félreteszem hogy átadja az aromáját. Néhány óra elteltével átszűröm teaszűrőn, hozzáadom a golden syrupot és felforralom. 3-4 részletben a tejcsokoládéhoz keverem. 

Dekorálom a formát a lüszterporral. Ehhez a kakaóvajat vízgőz fölött felolvasztom, márványlapra öntöm, majd szinte rögtön visszaszedem a tálba, hozzákeverem az arany port, és egy ecset segítségével vékony rétegben felviszem a bonbonforma mélyedéseibe.  

Elkészítem a bonbonhüvelyeket. Az étcsokoládét temperálom a kakaóvajjal, az előkészített formába öntöm, kiütögetem belőle a levegőt, néhány percig hagyom, hogy a burok megszilárduljon. Kicsepegtetem a felesleges csokoládét, a formát lefelé fordítom, hogy egyenletes burok képződjön, 10 percig hagyom, majd a hűtőbe teszem szilárdulásig.

A tölteléket nyomózsákból a bonbonmélyedésekbe adagolom, helyet hagyva a lezárásnak. 15-20 percre hűtőbe teszem, hogy a töltelék teteje kissé megbőrösödjön. Újratemperált csokoládéval lezárom a bonbonokat, visszateszem hűlni 30 percre. Végezetül óvatosan kifordítom az elkészült bonbonokat a formából.    



Az esélye természetesen megvan, hogy valakinek nem fog ízleni a levendula, de azt hiszem, mindenképp megér egy próbát. Ti szeretitek?

A díszítés alapötletéért köszönet Vianne-nak!

2013. április 1., hétfő

A második...

Biztosan nem sokan olvassátok ma ezt a bejegyzésemet, hiszen a lányok várják hímes tojással a locsolókat, a fiúk pedig ugye bőszen hajkurásszák a lányokat. Bár nincsenek illúzióim, nem hinném, hogy sokan olvassák a blogomat az erősebbik nemből.

De miről is van szó? Arról kérem, hogy büszkén jelentem, hogy ma két éve van kitartásom ahhoz, hogy blogot vezessek a konyhai ámokfutásomról. Nem nagy idő, tudom, de higgyétek el, nekem nagyon sokat adott. Teljesen átalakult a gasztronómiai szemléletem, megismerhettem személyesen vagy virtuálisan rengeteg új embert, segíthettem adományokat gyűjteni és sikerült ellesni, kitanulni új dolgokat, amiket tovább is lehet adni. Amitől pedig Férj retteg, hogy folyton új kütyüket kell beszereznünk, amelyek látszólag teljesen feleslegesek (persze én tudom, hogy nem), ezek a kütyük pedig újabb és újabb szekrényeket igényelnek. De ő csak tűr és tűr és elvisel és köszönöm ezt neki. PindÚr - aki szépen nő a bloggal együtt - még mindig türelmes, ha arról van szó, hogy anya kicsit elvonul a konyhába, egy cukipofa na.

Számomra még mindig hihetetlen, amikor valaki tudja a blogom nevéről, hogy ki vagyok. Jó-jó, nem sokan, de néhányan, és ez olyan nagyon jó érzés.Ezért is köszönöm, hogy itt vagytok, olvastok, megosztotok, mert jó tudni, hogy vannak, akik néhanap szívesen néznek be a virtuális konyhámba. Kívánom, hogy legyen ez még így jó darabig.

Ennyit a zavaros ömlengéseimről - hiszen írni még mindig nem tudok -, következzék egy ígéret, ünneplünk majd egy kis játékkal is természetesen. Részletek később, amikor már mindenkit javában meglocsoltak.

Remélem, velem maradtok a következő születésnapig is, addig pedig ígérek Nektek sok-sok csokoládét, fagylaltot, tortát, miegymást és satöbbit.

K.